- Hogy én mennyire utálok fölkelni…- mérgelődtem magamban- és ez is az idióta barátnőim miatt van.- ekkor megláttam magamat a tükörben…és eléggé megijedtem. Egy szörnyszülötthöz hasonló alakot mutatott a tükör.- Na ez a reggel is jól kezdődik…

Próbáltam a kósza tincseimet kifésülni de ez lehetetlennek bizonyult, így kénytelen voltam a legnagyobb hajgumimat megkeresni és összefogni vele a hajamat. Ezután megmosakodtam, fölvettem egy kényelmes farmert és egy bő pólót. Csigalassúsággal vonszoltam le magamat a lépcsőn.

Egész délelőtt föl-alá járkáltam a házban, mint egy holtkóros, aztán anyám próbált meg segíteni rajtam.

- Kislányom, nincs kedved elugrani a boltba egy kis kenyérért?

- Mennyi az az egy kicsi?- kérdeztem

- Fél kiló.- mondta

- Bocsi, azt nem bírom el…- mosolyogtam

- Na! Nyomás!

Fölvettem egy kabátot és kiléptem az ajtón. Nem volt hideg, de mire elértem a boltig, kicsit megcsípte az arcomat a szél és kellemes rózsaszín színt adott neki. Jól esett a séta, de mikor beléptem a boltba, nagyon megijedtem. Az egyik soron egy raszta hajú srác álldogált az üdítőket nézve. Rögtön fölismertem, még így hátulról is. Egyre jobban dobogott a szívem, de amilyen halkan és feltűnés nélkül csak lehetett, átsétáltam egy másik sorba és megvártam, amíg kimegy a boltból.

Máris újra elment a kedvem az egész koncerttől, de aztán gyorsan eljött a 4 óra, ugyanis akkora hívtam át Zsuékat, hogy együtt készülődjünk.

- Jaj én már annyira várom…- sóhajtozott Zsu

- Jaj, hogy én mennyire nem várom…- mondtam unottan

- Ne legyél már ünneprontó!- szólt rám a barátnőm én pedig úgy gondoltam, bölcsebb inkább csöndben maradni… úgysem értik.

Rezgett a telefonom, sms- t kaptam Bencétől:

Kellemes estét kívánok hercegnőm! Remélem jól fogod magad érezni, csak azt sajnálom, hogy én nem lehetek veled. Csók

- Olyan édes- mondta Zsu, aki a vállam fölött elolvasta az sms- t. Egy darabig csak bámultam a telefonom kijelzőjét, majd visszadugtam a zsebembe és megpróbáltam helyretenni a hajamat. Nagyjából sikerült is, de egy idióta tincs nem akart sehogy sem megállni, így hát úgy döntöttem, inkább nem nézek a tükörbe, mert még ideges leszek.

- Apu! Elviszel minket a csarnokba?- kérdeztem apámtól

- Persze…- mondta- értetek is menjek?

- Hát szerintem nem kell, nem tudjuk mikor végzünk.- mondtam- elviszem a lakásom kulcsát, aztán majd ott alszunk és reggel hazajövök.

- Vigyázz magadra kicsim!- kiabált ki a konyhából anyu

- Beszállás hölgyeim, a hintó előállt.- mondta apu- aztán ne álljatok le minden fiúval!

- De apu, ez csak egy koncert…- védekeztem mosolyogva-…na jó, utána lesz egy buli is.

Mire megérkeztünk már óriási volt a tömeg a csarnok körül. Megkerültük és a hátsó bejáraton mentünk be, hiszen mi még mindig hírességeknek számítottunk. Már ismerős volt a terep, előresétáltunk a nézőtérre, ahol elfoglaltuk a legjobb helyet a színpad előtt. Majd kinyíltak a kapuk és beözönlöttek a rajongók, szinte egymást taposták össze, mindenki a lehető legközelebb akart kerülni a fiúkhoz. Majd még egy órát álltunk ott tétlenül. Közben végig azon gondolkodtam, hogy egyátalán miért vagyok itt. A szívem azt súgta, hogy látni akartam Tomot, az eszem pedig, hogy ez hülyeség, hiszen nekem ott van Bence és csakis a barátnőim kedvéért vagyok itt. Ebben a skizofrénbeszélgetésben annyira elmerültem, hogy szinte észre se vettem, hogy körülöttem mindenki elkezdett sikítozni, hiszen a fények fölkapcsolódtak a színpadon és a dobok mögött ott ült Guszti. Milyen régen nem láttam már… ekkor megjelent a színpadon Tom és Georgo is a gitárjukkal. Elkezdődött az első szám, Bill fölsétált a színpadra, még nagyobb sikítozást kiváltva a rajongókból. Az idő nagyon lassan telt, nem igazán élveztem a koncertet. Billel egyszer találkozott a pillantásunk. Reméltem, hogy nem ismert föl, de ennek elég kicsi esélye volt.

Már 11 óra körül járt az idő, mikor megkezdődött a buli a szomszéd bárban. Nem voltak sokan, 20-an 30-an talán. Zsuék természetesen rögtön a fiúk keresésére indultak, én meg inkább egy kicsit kikapcsoltam az agyamat és táncoltam.

- Nem is emlékeztem már rá, hogy ilyen jól táncolsz.- súgta a fülembe egy ismerős hang és közben egy erős kéz karolt át hátulról. Megfordultam és Tommal találtam szembe magamat.

- Te…- akadt meg a hangom

- Én?- kérdezte azzal a kaján vigyorral a szája szélén. Itt teljesen elvesztettem a fejemet. Egy perccel ezelőtt még tudtam, hogy nem érhetek hozzá, hogy én már másé vagyok, hogy nem szabad neki engednem, de ahogy megláttam azt a gyönyörű szempárt, már gondolkodni sem tudtam…