Végre megálltam és leültem a folyópartra. Nem tudom mennyi ideig ülhettem ott, de egyszer csak valaki mellém ült. Nem néztem rá, nem érdekelt ki az, de ő megszólalt.

- Szia, aggódtunk érted, ezért úgy gondoltam megkereslek!- felismertem a hangját, Gustav volt az.

- Nagyon aranyos vagy- mondtam, de nem néztem rá

- Ha gondolod, beszélgethetünk, szívesen meghallgatlak és ígérem, senkinek nem mondok semmit- Gusti

Elkezdtem neki mesélni és csak meséltem, meséltem.

- Egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit kezdjek vele. Szörnyű alak, de mégis annyira szeretem. Ahogy megláttam az újságban azokkal a…

- Tudom mit akarsz mondani- Gusti

Magam sem tudom, mennyi ideig beszélgettünk, de nagyon jó érzés volt valakinek kiönteni a lelkemet. Meglepődtem, hogy Gustav milyen kedves, megértő és hogy ő is mennyit bír beszélni. Egy idő után vidámabb témára váltottunk és be nem állt a szája, egymás szavába vágva meséltünk.

- Szerintem lassan ideje lenne visszamennünk, mert a többiek biztosan várnak már minket.- Gusti

- Hát, ha muszáj. De ígérd meg, hogy ezt még folytatjuk valamikor-

- Megígérem…- Gusti

Lassan sétáltunk a hotel felé, minél jobban közeledtünk, annál lassabban lépkedtem. Nem akartam bemenni, nem akartam szembesülni a dolgokkal, nem akartam találkozni Tommal. Tudtam, hogy egyszer muszáj lesz, de még ne, még nem akartam!

Fölértünk az emeletünkre, elköszöntem Gustavtól és amilyen gyorsan csak lehetett bementem a szobánkba. A barátnőm nem volt ott én pedig fáradt voltam, ezért ledőltem az ágyra és el is aludtam. Azt álmodtam, hogy a sivatagban gyalogolok, a homokszemek morzsolódnak a meztelen lábam alatt. Elviselhetetlen a forróság, csak egy-egy enyhe széllökés ment meg attól, hogy elolvadjak.

Kinyitom a szemem, ott ül az ágyamon Tom és engem figyel. Durcásan a fejemre húzom a takarót, hogy tudtára adjam, nem érdekel mit akar mondani. Nem szól semmit, de érzem, hogy engem néz. Pár perc elteltével kicsit lejjebb húzom a takarót és kikukucskálok alóla. A szája mosolyra húzódik én pedig elnevetem magamat. Képtelen vagyok haragudni rá. Kimászok a takaró alól és a nyakába ugrok.

- Szeretlek- suttogtam a fülébe

- Én is- Tom- nagyon!

Megcsókoljuk egymást és szeretném, ha ez a pillanat örökké tartana. De sajnos vége, mint ahogy az összes pillanatnak. Nézem azt a két gyönyörű szemét és tudom, érzem, hogy soha nem fog megváltozni. Így, nőcsábászként kell elfogadnom. De talán, talán egyszer, lehet, hogy mégis eljön az a várva várt hűség. Mintha csak a gondolataimban olvasna…

- Meg szeretnék változni! Kérlek segíts!

- Én is szeretném, de mit tegyek ennek érdekében?

- Szeress engem és soha ne hagyj el. Amíg érzem, hogy te is viszonzod az érzéseimet, rá se fogok nézni egy lányra sem!- Tom

- Milyen szép kis történet lenne…- nem bírtam ki nevetés nélkül

A fejembe nyomta a párnát, én pedig elkezdtem csikizni, ő is engem és ezt addig csináltuk, míg le nem estünk az ágyról.

- Látom szent a béke- nyitott be Georg- ha nekem ilyen csajhoz lenne szerencsém, egy percre sem engedném el, ezt jól jegyezd meg Tombátyó!- és már ki is ment a szobából

- Mi lenne, ha megünnepelnénk a békülésünket és elmennénk egy szórakozóhelyre?- kérdeztem huncutul

- Arról szó sem lehet! Mit szólnál inkább ahhoz, ha együtt töltenénk az estét…csak te meg én?- Tom

- Jól hangzik, de még túl korai. Elég rosszkisfiú voltál az utóbbi időben, így azt hiszem, hogy még várjunk!

-Kérésed számomra parancs hercegnőm!

Ekkor kopogást hallottunk az erkélyajtón, mindketten odanéztünk és hogy mit láttunk?...A következő részben kiderül;)