Egyszerre pillantottuk meg a meztelen rajongót, akin csupán fekete Tokio Hoteles feliratok voltak. Tom rákiabált, hogy húzzon el innen, de ő csak sikítozott az ablakban. Mi gyorsan kimentünk a szobából, hogy megkeressük a többieket. Kirohantunk az utcára, majd Bill fölhívta a rendőröket, akik egy perc múlva meg is jöttek, fölmentek a hotelszobába, rátekertek egy törülközőt a lányra és elvitték. Tom nem akart feljelentést tenni, így a lányt valószínűleg elengedték.

Másnap Georg kölcsönzött egy autót, hogy bejárjuk Párizst.

- Nah merre induljunk?- Georg

- Te vagy a sofőr, mond meg te!- barátnőm

- De én a ti kívánságaitokat szeretném teljesíteni- Georg- azért vagyunk itt, hogy ti megnézzetek mindent, amit látni akartok.

- Hát akkor menjünk és nézzük meg a…- barátnőm- Georg, neeeee- sikította

Ezek után nem sokra emlékszem, csak egy nagy csapódásra, most pedig itt fekszem a korházi ágyban és senki nem mond semmit. Hogy is mondana, ha egyszer senki nincs a kórteremben. De éppen most nyit be egy nővérke.

- Szia, látom neked nem esett komoly bajod és már föl is ébredtél- mosolygott a nővérke- Hogy érzed magad? Fáj valamid? Éhes vagy? Esetleg szomjas? Hozzak valamit? Tudni szeretnél valamit? Jahj istenem, már megint túl sokat kérdezek és beszélek. Arra válaszolj csak, amire szeretnél és amit megjegyeztél.

Csak néztem és mosolyogtam rá.

- Azt hiszem jól vagyok, csak a lábamat nem érzem. Nem kérek köszönöm semmit és kíváncsi lennék arra, hogy a többiek hogy vannak.

- Milyen jó memóriád van…én már elfelejtettem, hogy miket kérdeztem! Hát igen, a lábad eltört, de a doktor úr szerint nem súlyos, hamar összeforr. A többiek…hát a másik lány jól van, agyrázkódást szenvedett, de már tegnap fölkelt és ma már pedig nagyon jól érzi magát. Az a fiú, aki vezette az autót, hát neki eltört a karja, de őt ma már el is engedtük. Egy kis mackó, azt hiszem Gustavnak hívják, neki a kisujja tört el és neki is agyrázkódása volt, de holnap a lánnyal együtt ők is elmehetnek. Billnek az ég világon semmi baja nem történt, pár karcoláson kívül…- mondta vidáman a nővérke, de itt megakadt és az arcáról is eltűnt a mosoly

- Mi a baj? Tommal mi van? Ugye neki sincs semmi baja?- összeszorult a szívem, egyre hangosabban dobogott, visszhangzott tőle a kórterem- mondja már! Kérem!

- Sajnos…

- Mi sajnos? Mi történ? Ne húzza az időt kérem!!!- a mellkasomat is majdnem áttépte már szívem, annyira dobogott

- Elég súlyos az állapota, kómában fekszik, súlyos fejsérülése van és már kétszer újra kellett éleszteni.- éreztem, ahogy lelkemet elönti az üresség. Nem akartam elhinni a nővérke szavait. Tudtam, hogy nem történhetett Tommal ilyen. Az én Tomommal nem! Zokogásban törtem ki, már rég nem érdekelt a törött lábam, csak Tomra tudtam gondolni.

- Ne sírj, kislány ne sírj!- jött be a doktor úr- közel áll hozzád az a fiú igaz?

Válaszolni se tudtam, a sírástól, csak bólogattam.

Ekkor Bill jött be hozzám, a fekete karikák ott voltak a szeme körül, csak éppen nem a szemfesték miatt. A szeme vörös volt a sírástól. Egymásra néztünk és láttam a könnycseppet, ami hamarosan megkezdi az útját, végigfolyik majd az arcán, hogy aztán az ajkán haljon meg.

Leült mellém az ágyra, átöleltem, nem szólt semmit, csak magáhozszorított. Éreztem a szívének zakatolását. Tudtam, hogy mit érez, ugyanazt, mint én. Ürességet, dühöt és végtelen nagy szomorúságot.

- Mindent megteszünk a fiúért, és ha ő is elég erős, rendbe fog jönni- mondta az orvos

- Bemehetek hozzá?- emeltem föl fejem Bill válláról

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne- mondta Bill- szerintem nem vagy olyan erős hozzá.

- Kérlek ne mondj ilyet, látni akarom…

- Ha úgy akarja, hozunk magának egy tolószéket és meglátogathatja.- doktor úr

- Nagyon köszönöm!

Pár perc múlva meg is hozta a nővérke a tolószéket és áttolt Tomhoz. Szörnyű volt látni a testéből kiálló sok-sok csövet. Ránéztem a nővérkére, mire ő megnyugtatott, hogy nyugodtan beszéljek hozzá, mert hallja amit mondunk neki.

- Tom, azt parancsolom, hogy azonnal gyógyulj meg! Nem teheted meg velem ezt, nem hagyhatod, hogy szenvedjek!- dühös voltam, amiért nincs itt velem, amiért ilyen fájdalmat érzek miatta. Egy könnycsepp gurult végig az arcomon, majd onnan lehullot, Tom szemhéjára…és akkor mintha csoda történt volna…