Az egész egy iskolai válogatással kezdődött.

Én és a barátnőm jelentkeztünk rá. Két lányt kerestek, akik elénekeltek volna egy számot az iskolai bálon. Az énektanár régóta mondogatta már, hogy jó hangunk van, de lusták voltunk járni az énekkarba. Mikor kihirdették az iskolai rádióban, hogy minket választottak, el se hittük. Jöttek a próbák, majd a bál…mondhatom, nagyon izgultunk.

-Huh vége…tetszett nekik!!!

-El sem hiszem. Tényleg nekünk tapsolnak?

Csodálatos és felemelő érzés fogott el minket!

Pár nap múlva a sulirádióban bemondták, hogy az igazgatónő hivat minket az irodájába.

-Jézusom mit csináltunk?

-Nem emlékszem semmi olyan dologra, amit talán nem kellett volna megtennünk…

-Jó napot kívánok!

-Jó napot!

-Sziasztok lányok, az úr itt Housmer András. Látta az előadásokat és nagyon tetszett neki.

Ezek után kaptunk egy lemezszerződést, saját menedzsert…hip-hop már egész Magyarország ismert minket. Mi voltunk a TiniDuo!

2005. december 5.

A repülőn ülünk, Anglia felé vettük az irányt. Egy londoni party-ra vagyunk hivatalosak, ahol a világ különböző részeiről jönnek tinizenekarok. Mellettünk a Flowers lányok…látszik rajtuk, hogy őket is kíváncsiság furdalja belülről. Igazából nem ismerjük őket, csak a reptéren beszélgettünk velük. 

15 óra

Megérkeztünk. A Hotel szép, a szobánk kényelmes…két óránk van arra, hogy elkészüljünk.

17 óra

A limuzinban ülünk és arra várunk, hogy az előttünk álló kocsiból kiszálljanak a Tokio Hotel-es srácok. Jó sokáig tart nekik, már körülbelül 10 perce várunk rájuk. Nem igazán szeretjük őket, láttuk őket újságokban, hallottunk tőlük pár számot és klippet a Viván. Nem értem mi olyan nagy szám bennük. Először például azt hittem az énekesükre, hogy lány. Meg annak a Tomnak is vannak lányos beütései(mondjuk azért elég helyes a srác).

Végre beértünk, kaptunk egy asztalt és a menedzserünk már el is tűnt, hogy a többi nyomival tárgyaljon.

Egyszer csak megérkezik... mögötte a TH-s fiúk.

-Lányok, be szeretnélek mutatni titeket a Tokio Hotel zenekarnak.

-Heló

-Sziasztok!

-Most egy időre itt hagyunk velük titeket, reméljük lesz jó témátok, addig is mi megbeszélünk pár dolgot.

Erre a TH menedzserével elhúznak…fogalmunk sincs hová.

-Hát ezek szépen lepasszoltak minket- Bill- (kaján vigyorral az arcán)

-Elég nagy az esélye annak is, hogy a party-t nem nekünk, hanem nekik szervezték- Én

-Esetleg nem akartok leülni?- barátnőm

-De, köszi- Gustav

2005. december 6.

Hajnali 4 óra

Hát mit ne mondjak elbeszélgettünk velük vagy 2 órát. Talán nem is olyan idióták, mint amilyennek gondoltuk őket…

A menedzserek megbeszélték, hogy közös turnéállomásaink lesznek a Tokio Hotellel…ha nem beszélgettünk volna velük, valószinüleg most még mindig vitatkoznánk, hogy ez hülyeség. De így belenyugodtunk a ténybe. Annyira nem lesz szörnyű.

Hogy mi történik ezek után? A kövi részben kiderül!