2006. február 10.
Ez az 5. közös turnéállomásunk a TH-val. A rajongók elég jól bírják a kettősséget és mi is velük együtt tombolunk. Megszerettettük magunkat a német és más nemzetiségű kiscsajokkal és a mi rajongótáborunk is megszerette a Tokio Hotelt.
-A színpadon hamarosan a TiniDuo!
-Mi jövünk…mi van ha itt Svédországban nem bírnak minket?- én
-Hát akkor miért vettek volna jegyeket a koncertre?- Tom
-Talán mert értetek rajonganak…nézd azt a sok csajt!- én
-Semmi alapja nincs a félelmednek! Titeket nem lehet nem szeretni- Tom(kaján vigyor)
Tom még egy gyors puszit nyomott az arcomra…éreztem, hogy bizsereg a levegő…de nem volt időm…nyomás a színpad, megszólalnak az első akordok és én énekelek! A tömeg tombol! Szeretnek minket!!!
-Tom!- menedzser
-Igen?- Tom
-Tudod hogy nem szabad flörtölnöd a magyar lánnyal
-Nem csináltam semmit…és ha csináltam volna…senki nem szabhatja meg, azt hogy mit szabad és mit nem!- Tom
-Te is jól tudod, hogy mibe kerülne az nekünk, ha felszednéd azt a kiscsajt! Se nekünk, se nekik nem tenne jót! Mi elvesztenénk egy csomó rajongót, hiszen a sármos gitáros srác foglalt!
-De úgyis mindenki Billért van oda!!!- Tom
-Ne szakítsd félbe a mondandóm! És gondolj akkor rájuk…lányok ezrei bolondulnak értetek, széttépnék a kislányt, ha megtudnák hogy jártok!
-Akkor majd eltitkoljuk!- Tom
-Hát az nem olyan könnyű! Még azt is észreveszik a firkászok, ami meg se történik, mi lenne egy valós alapú dologgal?...
A koncert után:
-Veled is beszéltek mi?- Tom
-Persze…ők és a hülyeségük! Semmi nem is történt köztünk…alaptalanul izgulnak!- én
-Tényleg így érzed?- Tom- Kár…
-Ne…ne értsd félre!- én
Tom a szemembe nézett mélyen…az ajkaink összeértek…mint egy áramütés, úgy járta át testemet az energia!
-Szeretlek!- suttogta Tom
Azóta eltelt majdnem 5 hónap, nem láttuk egymást, egyszer beszéltünk telefonon, de ilyen téma nem került szóba. Holnap Viva Comet…jönnek Magyarországra…a sok kiscsaj már hetekkel ezelőtt megvette a jegyeket, készítik az óriásplakátokat, pólókat…minket is jelöltek, legjobb új előadó címen. A barátnőm nagyon izgul, nagyon örülne neki, ha megnyernénk…persze engem is nagyon izgat…de valahogy félek…újra találkozni vele...
2006. június. 1.
Reggel 8
-Minek ilyen korán felkelni? Én még aludni akarok!- én
-MA VAN AZ ELSŐ DÍJÁTADÓ GÁLA, AMIN JELÖLTEK MINKET!- barátnőm
-Aha…- én
-Te nem is izgulsz?- barátnőm
-DE nagyon izgulok…ÉS NAGYON FÁRADT IS VAGYOK!- én
Végülis valahogy fölkeltünk, felöltöztünk, délelőtt eltengődtünk aztán 5 órakor már a Syma csarnokban voltunk. Egy órát adtak nekünk, hogy próbáljuk... 4 számot terveztünk, de aztán végülis csak 3 lett belőle.
7 óra
Kint óriási tömeg…már rég itt kellene lenniük a fiúknak…de ők sehol. Ekkor megcsörren a telefon. Látom a kijelzőn: TOM
-Szia
-Heló- Tom
-Történt valami?
-Nem, csak gépünk nem tud leszállni, fogalmunk nincs, hogy miért, de már fél órája itt körözünk…Georg mindjárt hányni fog…mondhatom kellemes, nah mind1, a lényeg hogy késünk…elég sokat! Majd nyomok egy sms-t, ha leszálltunk, onnan egy 15 perc az út.- Tom
-Oks. Szia!
-Csók- Tom
Letette…
Fél 8
Kimegyünk az öltöző előtti folyosóra. Halljuk a sikítozásokat…jézusom…megjöttek. Egy kocsi hajt be a parkolóba. Ezek ők lesznek, pontosan 15 perce kaptam az sms-t, hogy leszálltak. A nyertes kiscsajok, akik bejuthattak ide, most léptek be az ajtón. Mindenki köszön, mi visszaköszönünk neki. Páran aláírást kérnek tőlünk, mások szinte már sírnak, hogy már csak pár perc és láthatják az imádott zenekarukat…És belépnek az ajtón…egy lány elájult mellettem… hát igen. Oda se mernek menni hozzájuk, így mi a barátnőmmel lépünk. Odamegyünk a srácokhoz, mindekinek puszi…
Itt áll előttem Tom, mereven a szemébe nézek, foggalmam sincs mit csináljak…ő lép, magához húz és szenvedélyesen megcsókol. Pár csaj sírógörcsben tört ki, mások nem hisznek a szemüknek. A barátnőmmel elköszönünk a srácoktól és elmegyünk az öltözőnkbe.
Kilesünk a színpad mögül…te jó ég…mennyi ember…
Itt ülünk, szemben a színpaddal… nagy sikert aratott a kis koncertünk, tetszett mindenkinek! Nagyrész tinicsajok vannak itt, akik a TH ért jöttek. De azért velünk énekelték a számainkat, tapsoltak és belenyugodtak, hogy lementünk a színpadról. A barátnőm meglök oldalról.
-Mindjárt kihirdetik!- barátnőm
-ÉS AZ ÉV LEGJOBB ÚJ ELŐADÓJA… VAGY INKÁBB ZENEKARA… A TINIDUO!
-Elájulok…nem hiszem el!- barátnőm
-Ez komoly? Ajjaj- én
Remegő lábakkal kimentünk, átvettük a díjat, megköszöntük mindenkinek, úgy ahogy ezt szokás. A barátnőmet támogattam oldalról, nehogy elájuljon…nagyon boldog volt és én is. Együtt örültünk a sikerünknek. Szeretnek minket az emberek…és ez nagyon jó érzés!
2006. június 2.
12 óra
-Ébredj! Ébredj már fel!- barátnőm
-Mi van? Már megint Comet?- én
-Dehogyis te lökött…CÍMLAPON VAGY!- barátnőm
-Micsoda?- én
Kinyitom a szemem és a barátnőm odanyomja az arcomba az újságot! Óriási kép Tomról és rólam.
-Hát ez pompás…- én- Jobb sztorit nem találtak maguknak?!
folytatása következik... |