- Nézzétek!- mondta a barátnőm és az arcunk elé nyomott egy újságot.

A Tokio Hotel rajongói tüntetést szerveztek, Tom barátnője ellen! Állt az újság címlapján, a képen pedig több 100 lány volt, akik táblákat tartottak kezükben. A táblákon ilyen, és ehhez hasonló szövegek álltak: Szakítsatok, vagy a mi életünk szakad meg! Tom, ennél a csajnál jobbat érdemelsz! Egy kis ribanc, le vele!

Bill még szorosabban ölelt magához, még szerencse, mert majdnem elájultam.

- Ez…ez…nem értem- dadogtam

- Borzalmas…- szörnyülködött Bill és ekkor megcsörrent a telefonja- Igen?- szólt bele

- Ez botrányos, azonnal tennünk kell valamit, ez így nem mehet tovább! Én megmondtam, hogy ez lesz, de ti persze soha nem hallgattok rám! Miért is hallgatnátok? Ti vagytok az okosabbak és idősebbek ugye?- kiabált a telefon másik oldaláról a srácok menedzsere

Bill kinyomta a telefont.

- Ez hülye…- mondta-… néha talán ő is csöndben maradhatna, nem kéne mindig okoskodnia…

-… így is van elé bajunk.- fejeztem be Bill mondatát

- És most mit csináljunk? Mert ez így tényleg nem jó.- Gusti

- Jó kérdés.- én- Tomnak addig ne szóljunk, amíg ki nem jön a kórházból.

- Igen, ez jó ötlet. Én pedig elmegyek az újsághoz és adok nekik egy interjút.- Bill és már vette is a kabátját.

A másnapi újságok szalagcíme ez volt: Bill mindenkit arra kér…

Nagyon rosszul érintette az egész csapatot, hogy a rajongóink föllázadtak az egyik legjobb barátnőnk ellen. Mi nagyon szeretjük őt és nagyon fontos számunkra a barátsága, az hogy velünk van és támogat minket. Ha valakinek nem tetszik a Tommal való kapcsolata, azt sajnáljuk, de nagyon kérünk mindenkit, hogy fogadja el. Ha őt bántjátok, azzal nekünk nagyobb fájdalmat okoztok, mint neki. Reméljük senki nem folytatja a tűntetést. Köszönjük.

- Bill, ez nagyon aranyos.- mondtam és adtam egy puszit az arcára

- Vigyázzatok, mert a végén titeket is összehoznak és akkor teljes lesz a káosz! Bár inkább akkor már mi jöjjünk össze szivi.- húzott magához Georg

- Na, Georgo ne rosszalkodj!- mosolyogtam és eltoltam magamtól

- Jó, jó álmodozni azért csak szabad, vagy nem?- kérdezte ártatlan szemekkel

- Felőlem…- kacsintottam rá

Tom két nap múlva kijöhetett a kórházból, de sajnos nincs olyan szerencsénk, hogy boldogan éljünk. Bill szavai nem hatották meg a rajongókat, folytatták a tüntetéseket. A repülőgépen ülve azon gondolkodtam, hogy mit kéne tennünk. Rá is jöttem a megfelelő, de fájdalmas megoldásra:

- Tom, muszáj mondanom valami nagyon fontosat!

- Mondjad, te drága.- mondta Tom és már azon volt, hogy megcsókol, mikor én leállítottam

- Így nem tudok beszélni.- toltam el magamtól- Nem szeretném, hogy ezek a lázongások folytatódjanak. Nyugodtan szeretnék élni és ez csak úgy fog menni, ha távol maradunk egymástól… legalábbis egy időre.- fájdalmasan égtek belém a kiejtett szavak

- Nem, az nem… az nem lehet! Én nem hagylak el pár féltékeny kiscsaj miatt.- Tom

- Nincs más megoldás, nem csak pár lányról van szó, hanem több százról!- kiabáltam- Hallgatnunk kellett volna azokra, akik bölcsebbek nálunk. Megmondták, hogy ez lesz!

- Ne foglalkozz velük, ők nem számítanak. Csak te meg én és ez a lényeg!- kiabált már ő is- Miért van az, hogy mindenki boldog lehet, csak én nem? Azt hittem, hogy végre minden sínen van, erre pár kiscsaj bekavar!

- Én félek…- már sírtam a belülről maró fájdalomtól és elrohantam a problémák elől. Karon fogtam a barátnőmet, fölszálltunk a Magyarországra tartó repülőre és vissza se néztem. Tudtam, ha meglátom őt, akkor nem bírom itt hagyni…