- Sziasztok csajok!- villantotta ránk 100wattos mosolyát, ami akár egy fogkrémreklámba is beleillett volna

- Heló!- köszöntünk vissza

- A kosárcsapat ma játsza a bajnokság nyitó mérkőzését…- kezdett bele a mondókájába- Nincs kedvetek eljönni?

- Már hogyne lenne?- válaszolt helyettünk is Zsu, nehogy nemet mondjunk

- Akkor várunk titeket fél3-kor a tornateremben.- kacsintott ránk és elment…

Zsu már alig bírt magával az utolsó órán, ebédelni meg már le se akart jönni. Végre elérkezett a pillanat, amit úgy várt. Beléptünk a tornaterembe és fölültünk a szőnyegekre, amik most a lelátót helyettesítették. Szerintem marha unalmas volt a meccs és belefájdult a fejem a labda pattogásának hangjába.

- Fogalmam sincs hogy lehet szeretni ezt a sportot…- sóhajtottam

- Szerintem csodálatos!- álmodozott Zsu- Nézzétek milyen helyes a Bence…

- Aha- válaszoltam unottan

- Na ne mondd már, hogy neked nem tetszik?!- kérdezte a barátnőm

Végre lefújták a meccset, a mi csapatunk nyert, mire magam mellé néztem, már Zsuék rég eltűntek. Leugrottam a szőnyegről és elindultam az ajtó felé, amikor egyszer csak megjelent mellettem Bence:

- Hogy tetszett a meccs?- kérdezte

- Jó volt.- mosolyogtam egy gyönyörű álmosollyal, nem akartam megbántani, nem akartam elmondani, hogy semmi érdekeset nem találtam benne.

- Örülök, hogy tetszett. Nincs kedved eljönni a ma esti buliba?- tért a lényegre- őőő…a barátnőid is jöhetnek.

- Megbeszélem velük, de azt hiszem nem lesz kifogásuk ellene.- mondtam, majd elköszöntem tőle, hogy megkeressem Zsuékat. 10 perc múlva már az iskola kapujában vártuk a fiúkat, hogy megtudjuk, mikor és hol lesz a buli.

Másnap délben fáradtan keltem, nem sokra emlékeztem a buliból. Megnéztem a telefonomat, 2 sms érkezett:

Zsu: Te mázlista, még most sem hiszem el, hogy neked sikerül!

Bence: Hogy aludtál hercegnőm?

Úristen. Kezdett derengeni a dolog. Az este folyamán egészen összemelegedtem a Bencével. Be kell vallanom, tényleg helyes fiú és kedves is. Ekkor bevillant egy kép, egy srácról, akiről ugyanez elmondható…

- Tom Kaulitz...- suttogtam

De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan töröltem ki a fejemből. Mosolyogva szaladtam le a lépcsőn, ahol a bátyámba ütköztem.

- Na miaz hugica? Felpörgetett a tegnap este emléke?- kérdezte

- Ha-ha vicces vagy…konkrétan semmire se emlékszem…- mondtam

- Elmeséljem?

- Kössz ne, tudom, hogy a fele nem lenne igaz.

- Mit gondolsz te rólam hugicám?

- Azt jobb, ha nem tudod…- vigyorogtam

- Na ezért kapsz!- üvöltötte és elkezdett kergetni a házban, körbe-körbe. Sajnos gyorsabb volt nálam így elkapott és halálra csiklandozott volna, ha nem robbant volna be a házba Apám egy nagy csomag zöldséggel.

- Gyerekek nyugodjatok már meg! És inkább segítsetek nekem!- kiabált ránk- ne, ne ezt fogd meg, a kocsiban még van pár csomag!

Kirohantunk a kocsihoz és a pár csomag enyhe kifejezés volt. Háromszor kellett fordulnunk, hogy mindent behozzunk.

Boldogan teltek a napok, nagyon szerettünk iskolába járni. Bencével szerettük egymást és amikor csak lehetett együtt voltunk. Egyik reggel Zsu különösen nagyon boldogan robbant be a terembe:

- Képzeljétek! Jön a Tokio Hotel Magyarországra!- kiabált

- Na, én akkor kimenekülök az országból…- mondta az egyik TH ellenes lány.

- Megyek veled!- mondtam- Hova menjünk?

- Mit szólsz Spanyolországhoz?- kérdezte

- Nekem megfelel!- nevettem

Aztán a hír tele lett az újságokkal, már az időpont is megvolt. Zsu jegyeket is szerzett.

- Nem jöttök el ti is?- kérdezte- Találkozhatnék a srácokkal…- álmodozott

- Szó sem lehet róla! Én biztosan nem megyek!- tiltakoztam

- Na…ne csináld már ezt velem!- könyörgött Zsu

Végül beadtam a derekam, de nagyon rossz érzésem volt a koncert reggelén, mikor kikászálódtam a puha ágyikómból…